MAXI-Robogók - Robogó, mint alternatíva

Robogó, mint alternatíva

Írta: Zsoké

Robogó, mint alternatíva

Mivel lehet egyszerre fellendíteni a motorpiacot, tehermentesíteni a városok úthálózatát és levegőjét, valamint
megoldást találni számtalan, a közlekedéssel összefüggésbe hozható problémánkra?

Az elmúlt időszakban nagymértékben változtak a hazai motoreladás statisztikák számai. Vannak elemzők, akik úgy vélik, idén már jobbra fordulhatnak a dolgok és újra emelkedő pályára állhat a piac, míg mások még az idei évben is nagy fluktuációt várnak. Abban azonban mindenki egyetért, hogy az egyik és egyben talán eddig nem eléggé kiaknázott piaci szegmens a robogók értékesítése lehet.

Több dolog szól egy robogó használata mellett, ugyanakkor több dolognak kellene változni ahhoz, hogy meghatározó közlekedési eszközként tartsák őket számon a hazai utakon. Az első probléma, hogy a robogók még mindig ki vannak téve a nagyszámú lopási cselekményeknek.

Semmit sem olyan könnyű eltulajdonítani majd szinte rizikófaktor nélkül újra értékesíteni, mint egy ötven köbcentis robogót. Egy félfamentes A4-esre és egy íróeszközre van csak szüksége a tolvajnak – egy kéttanús adás-vételi szerződést összehozni, úgy gondolom, semmilyen nehézséget nem okoz. A rendőrségnek az ellenőrzésre bezzeg szinte esélye sincs, ugyanis a segédmotorok semmilyen adatbázisban nincsenek nyilvántartva. Erre a problémára a kismotorok fel rendszámozása jelenthetné a megoldást. Tervbe volt véve, de a megvalósítás elmaradt.

Pedig a biztonság növelése mindenképpen pozitív hatással lenne a robogók elterjedésére, legalább annyira, mint amennyivel a szabályozás kirótt költsége visszavetné azt. Kérdéses, hogy az itthoni rendszer milyen összegben határozná megy egy ilyen kis értékű közlekedési eszköz regisztrációs díjait, beleértve a vizsgát, az eredetiség vizsgálatot és egyebeket. Mert ha alapul egy használt 50 köbcentis japán robogót veszünk, melynek piaci értéke valahol százezer forint körül mozog, és ezt akarjuk megterhelni, tegyük fel, egy 50 ezer forintos „díjcsomaggal”, akkor lehet, hogy a dolog visszafelé sülne el.

A robogózás másik térnyerési lehetősége ugyancsak a szabályzásban keresendő. Jelenleg egy B kategóriás jogosítvánnyal 50 köbcentiig vezethetünk robogót, vagyis segédmotoros kerékpárt (SM), azonban az Európai Unió több tagországában már régóta él az a szabályozás, amely a B-s jogsival rendelkezők számára lehetővé teszi 125 köbcentiig bármilyen kétkerekű használatát. Ha ezt a lehetőséget importálnánk Magyarországra, az nagy mértékben szélesítené a felhasználok spektrumát, nem utolsó sorban felszabadítaná a városok útjait, javítana a parkolási gondokon, és talán még a légszennyezettségben is tetten érhető lenne némi pozitív hatás.

Ráadásul robogózni nem csak és kizárólag belvárosokban lehet: a peremterületeken és vonzáskörzetekben élők számára legalább annyira hasznos lehetne egy fürge, könnyen vezethető és kényelmes kétkerekű közlekedési eszköz, mint annak, aki soha nem hagyja el a városhatárt. Igen ám, de jelenleg idehaza egy 50-es robogóval megtenni a Páty-Budapest távot igencsak kockázatos tevékenységnek minősül. Az a teljesítmény, amire a segédmotorok képesek, a városhatárt elhagyva egyszerűen már kevés. De ha az autóvezetők számára legálisakká válnának a 125-ösök, az valószínűleg megváltoztatná a mindennapos, munkába járásról, trendi szóval élve az ingázásról a fejünkben kialakult képet.

Valamint, ha lehet hinni a pletykáknak, fővárosunk is bevezetni készül azt a szolgáltatást, mely a legtöbb európai nagyvárosban már régóta elérhető. Ennek lényege, hogy a városban több ezer kerékpárt telepítenek kisebb, erre a célra kialakított tárolókba. Bárki, aki regisztrálja magát a tárolókat üzemeltető cégnél, egy kisebb összeg befizetése után egy kártya birtokosa lesz, mellyel bármelyik depóból bármikor felvehet egy kerékpárt, majd azt egy másikban le is rakhatja.

Barcelonában ez a módszer annyira sikeres, hogy szinte minden harmadik utcasarkon találunk egy bringadepót, a sietős barcelonaiak pedig jelentősebb beruházás és lopási kockázat nélkül, könnyedén és gyorsan juthatnak el általuk a belvároson belül ahová csak akarnak. Természetesen nálunk egy ilyen rendszer nem jelentene túl nagy konkurenciát a városi robogóknak, de attól még, mint folyamattal, érdemes ezzel is számolni.

Akárcsak azzal, hogy még ha észrevétlenül is, de mintha nőne az az idősáv egy éven belül, amit motorozással tölthetünk, tehát a klíma fontos érv lesz előbb utóbb városaink el-robogósodása mellett. Ráadásul óriási szerencsénkre Budapesten jelenleg még parkolási díjat sem kell fizetnünk a motorok után – hogy ez így maradna-e azután is, hogy a B kategóriásokat ráengedték a 125-ösökre, az már más kérdés.

Az utolsó és egyáltalán nem elhanyagolható szempont a szegmens piaci képviselőinek ereje. Ez mind megmutatkozhat a szabályozásban elérhető maximális engedmények kiaknázásában, illetve a megfelelő kommunikáció megválasztásában – több irányba is el lehet, és érdemes is elindulni a robogózást segítő és népszerűsítő marketing munkával.

Mivel 250 köbcentis robogót nem fogunk egymillió forint alatt találni, így a jelenleg motorral közlekedők közül spórolásból (vagy mert féltik a nagyobb modellt a városi használattól), vélhetően kevesen vásárolnak majd nagytestű robogót. Inkább az autós társadalom felé való nyitás, illetve a közlekedési eszközöket még csak keresgélő, és így újonnan bekerülők között lenne érdemes keresni a felhasználókat. Bármerre is mozduljon el a piac, az tagadhatatlan, hogy hazánk életében is megjelentek a robogók és szépen lassan egyre nagyobb teret hódítanak maguknak.

Forrás: Motorinfo.hu

< Előző		Következő >

[Vissza]

Főmenü

Bejelentkezés

Forum Statisztika

A legfrissebb újdonságok a lapon

Pontos-Idő

Véletlen Képek

Látogató számláló